" A hegyi út (.....) olyan mint a kutya vacsorája. Egyszer rossz, máskor rosszabb és ha esik az eső, pár napra el is tűnik, mint az öregek vénája,de épp ez a jó benne, hogy nem könnyű kimenni a hegyre." Bödöcs Tibor
Roncesvalles-Puerto de erro-Zubiri-Larrasoana-Arre- Pamplona
Hú a mai nap minden várakozásomat felülmúlta!!!
Reggel időben keltem és összepakoltam a dolgaimat. Minden megszáradt-akkor még nem tudtam, hogy korai az öröm- mert a tegnapi nap időjárása csak bemelegítés volt a mai nap megpróbáltatásaihoz. Kávé , tea, egy kis reggeli, meleg tea a termoszba és indulás előtt egy kis kitekintés az időjárásra. Az aktuális időjárás, szakadó hóesés, így az összecsomagolt esőkabát ismét felkerült és indulás.
Roncesvalles-ből elindulva hatalmas táblával találkoztam, Santiago de Compostela 790 km- kell ennél nagyobb motiváció-lesz ami lesz, indulni kell megint. A táblánál megkértem egy srácot, hogy készítsen róla fényképet. Cuki volt, megcsinálta a képet, utána megmutatta, hogyan kell szelfit csinálni-én is tudtam!
A száraz ruha nem sokáig volt száraz, az új Columbia túracipőmről hamarosan bebizonyosodott, hogy remekül tartja a vizet, így egész nap vizes cipőben jártam az utat. A lábam fázott és tutira biztos voltam abban-annak ellenére hogy egyfolytában azt mondogattam magamban, nem leszek beteg-hogy nem úszom meg betegség nélkül.
Az útra egyébként vitamincsomaggal indultam el, vas+c vitamin, kalcium, magnézium, multivitamin pezsgőtabletta. Az őszi utam során is nagyon bevált ez a kombináció, így most is ezzel készültem.
A reggeli indulás után csak mentem és mentem az úton-a jelek után nem volt nehéz, a hóvihar húzós volt-otthon úgyse volt hó a télen-én meg régóta ki akartam próbálni a téli túrát. Ismét a gondold meg mit kívánsz mert teljesül és a minden a fejben dől el elve megvalósult. A reggeli hóesést délutánra felváltotta az eső. Egy óra magasságában a hóesésből kiérve megebédeltem egy Camino betontömbnél és elhatároztam, hogy estére mindenképpen Pamploná-ban szállok meg.
A délután küzdve az esővel a vizes cipőben több volt mint megpróbáltatás, azt azonban egy pillanatra se felejtettem el, hogy Szent Jakab Útját járom és semmi sincs hiába. A hegyi szakaszról kiérve hatalmas falfestmény hírdette, hogy immáron Baszkföldön járok. Egy kicsi időre az esőkabát is lekerült rólam.
Útban Pamplona felé Arre városában-3 km kb. Pamplonától- találtam egy Dia üzletet, ahol vettem ennivalót-bevált szokásom szerint több napra- mert inkább cipelem, ennivaló nélkül azonban nem maradhatok sehol. Beszereztem az isteni Neslé táblás csokikat is, amelyeket a Camino-n lelkiismeretfurdalás nélkül és korlátlanul fogyaszthatok.
Pamplonába este fél hétre értem be, átázva, viharverten a Jezus y Mária albergét keresve a katedrális mellett a városközpontban. Egyre fejlődő spanyol tudásommal remekül tudtam útbaigazítást kérni és végül megtaláltam a szuper szálláshelyet. Az információs pultnál a hölgy rám nézett-ágról szakadt formám látványa ledöbbentette, láttam a szemében-én is csak annyit tudtam mondani neki, ezúttal magyarul- hogy tudom, Jézus Mária.....- Mindenesetre 9 euróért remek szállás kaptam, jól felszerelt konyhával, ahol vacsorára főztem magamnak.
Az első hely volt zarándok útjaim során, ahol a cipőknek a polc tetején külön szárító fűtőtest volt. A szálláson sokan voltunk, mint egy nagy család-a Camino pontosan erről szól, mindegy ki vagy és honnan származol egy csapat vagyunk- egy a célunk.
A konyhában 3 radiátoron szárítottam a ruháimat, közben naplót írtam a kalandjaimról. A mai napon 44 km-t gyalogoltam, tovább folytatom a határaim feszegetését és egyre büszkébb vagyok magamra, mert bátran állom az élet és az út próbatételeit.
