" A távolság teljesen mást jelent, ha az ember gyalog vág neki a világnak. Az egy kilométer hosszú lesz, a kettő szó szerint tekintélyes, a tíz óriási, az ötven pedig már az elképzelhetetlen határát súrolja. Rájövünk, hogy a világ tágasságát csak a túrázók kis közössége ismeri. A bolygólépték a mi kis titkunk. Az élet is takarosan egyszerűvé csupaszodik. Az idő elveszíti minden jelentőségét. Ha besötétedik, az ember lefekszik, ha megint kivilágosodik, felkel, minden más csak a kettő közti átmenet. Csodálatos. " BILL BRYSON.
Pamplona- El Perdon-Uterga- Muruzabal-Puente la Reina
Ébredés után kávét és teát készítettem, megreggeliztem és a csomagom összepakolását követően elindultam Pamploná-ból hogy folytassam az utam. A városból nem volt egyszerű kijönni, annak ellenére, hogy végig követtem a jeleket. A katedrális nagyon szép, készítettem róla néhány fényképet és a kivezető út mellett látott csodás dolgokról is készült néhány fotó. Az időjárás megváltozott. Reggel kicsit szemerkélt az eső, utána viszont egy kis napsütésben is volt részem az esőmentes idő mellett.
A Gyuritól kapott útikönyvet esténként és néha napközben is olvasgattam, így tudtam, hogy a terv és az útvonal szerint ma érek el El Peron hegyére, ahol különleges élményben és egy vas szoborcsoportban lesz részem. Hogy ezt honnan tudom előre? Akit kicsit is érdekel a Camino francés útja, annak alapműként erősen ajánlott Emilió Estevez The way A vándorút című filmje. A magam részéről nem tudom hányszor láttam és ezután hányszor fogom még megnézni. A filmet a Camino útvonalán forgatták. Végig járni a forgatás helyszíneit, maga egy unikum hol van még ehhez a saját magam által megélt dolgok élménye.
A kabát közben lekerült rólam és felkerült a hátizsák tetejére, hogy plussz teherként cipeljem, hiszen a zarándokút lényege többek között pontosan az, hogy a felesleges terheitől fizikailag és lelkileg hogyan tud az ember megszabadulni. Hamarosan megláttam az imádott szél erőműveimet, amelyekkel egyszerűen nem tudok betelni. Ahogy közelít az ember hozzájuk, úgy lesz egyre hatalmasabb, a hangja egyre erőteljesebb, arról az érzésről nem is szólva, amelyet az út során számtalanszor éreztem, kicsi az ember...….
A hegyen felküzdve magam, egyszer csak megláttam messziről a vas szoborcsoport körvonalait. Nagyot dobbant a szívem. Eldöntöttem, hogy délre felérek a szoborhoz. Igy is lett. A kilátás és a szélforgók közelsége- Ahol a szél és a nap összeér-megállásra készteti a zarándokot. Egy másik zarándokkal együtt kicsit elbeszélgettünk, rácsodálkoztunk a természet szépségeire és elkészítettük egymásnak a szokásos fényképeket.
Utána Buen Camino és útnak indultam- hamarosan kiderült, hogy rossz irányba. Ugyanis annyira lenyűgőztek a szélturbinák, hogy elfelejtettem a jelet nézni, csak a szélforgókat figyeltem, meghajolva a nagyságuk és az erejük előtt, követtem a hangjukat. Pár száz méter után észrevettem a tévedésem, visszamentem és folytattam az utam, amely a hegyről való leereszkedést jelentette. Eszembe is jutott Gyuri barátom, aki búcsúzáskor a repülőtéren mondta, hogy a Camino első szakaszán sok a kavics és Ő ezt nem szerette.
A mai kalandos nap délutánján Puente la Reina-ban szálltam meg. Igy a harmadik napon- közel 100 km hegynek fel-völgynek le után éreztem egy kis izomlázat és fáradtságot, amelyet ki kellett pihenni. A pihenés mellett kimostam a ruháimat, vacsorát készítettem magamnak. A szálláson átnéztem a következő napok úticéljait.
Napközben megéreztem a flow érzését gyalogolás közben. A flow a teljes boldogság és elmélyülés érzése, kizárva a külvilágot, rátalál az ember az útra. Teljes mértékben a zsigereimben éreztem, hogy milyen nagy dolog ami történik velem és mennyire magam mögött hagyom ami fáj, bánt és amire nincs ráhatásom. A fizikai megterhelés hatására megindultak bennem a lelki folyamatok, amelyek a következő napokban elvezetnek néhány döntés meghozatalához.
