" Amikor kergetünk egy álmot,annak mindig ára van. Lehet hogy a szokásainkról le kell mondanunk érte, lehet hogy más nehézségeken kell keresztülmennünk, az is lehet, hogy csalódnunk kell. De nincs az az ár, amely túl nagy volna egy olyan ember számára, aki nem élt. Mert ez az ember egy napon visszatekint és meghallja, ahogy a szíve azt mondja, " elpazaroltam az életem"  Paulo Coelho

Puente la Reina- Estella- Irache-Los Arcos

A mai napon Puente la Reinából indultam útnak, csodálatos, napos időben. Az otthoni napfelkelte és napnyugta kb 2 óra különbséget mutat Spanyolországgal szemben, így reggelente fél hét- 7 óra körül már világos volt az induláshoz, este pedig fél nyolcig-a hegyek között kicsit rövidebb ideig jól lehetett tájékozódni. Én korán kelő vagyok és annak ellenére, hogy egyetlen éjszakát sem aludtam végig a zarándokszállásokon egyben, reggelente kipihenten ébredtem és indultam útnak. Véleményem szerint, mindez azért, mert éreztem hogy ÉLEK.

A mai nap reggelén   különös szépségben volt részem. Órákig gyalogoltam szántóföldeken keresztül egy hegy mellett, amely tetején a köd vagy a felhő megpihent. Lenyűgöző volt, nem bírtam betelni a látvánnyal, nem is tudom, hogyan lehetséges ennyi szépséget alkotni.

A mai nap kezdete azonban csak egy volt a csodák közül. Baszkföld után már Navarra szőlő termő vidékein jártam, ahol a kezdődő tavasz minden jele az újjászületést mutatta. Egész nap a termőföldek mentén haladtam, számos borgazdaság mellett vitt az utam, szabadban ebédeltem és próbáltam-reménytelenül-betelni azzal a sok csodával amiben részem volt.

A nap folyamán a termőföldeket kis  települések váltották fel, megszámlálhatatlanul sok szebbnél szebb épülettel, templomokkal és a zarándokok felé megnyilvánuló végtelen tisztelettel adózó lakosokkal. Az őszi utam során is volt részem bőven a Buen Camino-ból , amely ezúttal nekem szólt. 21. század ide vagy oda, a spanyol lakosság a mai napig  nagy tisztelettel bánik a zarándokokkal.

Az időjárás tökéletes volt, a nap éppen annyira sütött, hogy jól érezze magát az úton lévő, teljes harmóniában a természettel. A településekre beérve a sok kőépület hűvössé tette a levegőt, így vigyázni kellett az öltözködéssel és gyakran kellett fel és le venni a ruhát-ez is a zarándoksors része.

Délután eljutottam egy olyan borgazdasághoz, amely előterében találtam egy kutat, amelynek egyik csapjából l bor, a másikból víz folyik. Nagyon kedves gesztus ez a zarándokok felé és biztos vagyok abban, hogy minden zarándoktársam örömmel él a lehetőséggel, amelyet a felkínált kút nyújt. Én a magam részéről éppen csak belekóstoltam a borba- ha már éppen ott jártam- mivel nem vagyok rutinos alkoholfogyasztó, nem kockáztattam meg, hogy beleálljon a lábamba és esetleg az árokparton csendes pihenővel töltsem a nap további részét.

A vasárnapra jellemző Spanyolországban a teljes szieszta. Az én tapasztalatom szerint a nagy üzletek zárva vannak, sok kicsi üzlettel együtt. Az emberek a családdal együtt templomba mennek és szabadidős tevékenységekben vesznek részt, megadva a módját a vasárnapnak. Pedig, szerintem Ők nem is ismerik az Apostol együttest és az Okosabban kéne élni című dalt.

Az út során jó néhány hegytetőn található, elhagyatott várat láttam-fehér vagy bármilyen más színű lovon közlekedő lovagot egyet se! Biztos vagyok benne, hogy csak nem keresztezték egymást az útjaink.

A mai napon megtört a jég és tökéletesnek egyáltalán nem mondható spanyol nyelvtudásommal elbeszélgettem a határban megálló autóssal. Amikor az ember idegen nyelven szólal meg, mi több beszél és ezt meg is érti más és ő is megérti amit mások mondanak, az egy egészen kivételes érzés és tapasztalat. Az út egyik fontos célja számomra, hogy az angol és spanyol nyelvtudásomat fejlesszem. Az előre nem várt, éles helyzetek erre különösen alkalmasak, én már csak tudom...….

Estére elértem Los Arcos-t, ahol az egyházi alberge zárva volt, így egy másik albergét kellett bevállalnom. Kis település lévén nem volt nagy választási lehetőségem-ahogyan az utánam érkező 3 spanyol zarándoknak sem, akikkel a következő napokban gyakran összefutottunk és teljes szívből örültünk mindig egymásnak- 12 euró-ért ott maradtam. Egy mondás szerint " Egyszer mindent ki kell próbálni az életben, kivéve a vérfertőzést és a népi táncot" ez most az a kategória volt. Igy teljes a Camino élmény.

A jó oldala a dolognak viszont az volt, hogy a kimosott ruháim a szabadtéri szárítón teljesen megszáradtak. És végre teljesen megbizonyosodtam arról, hogy jó döntés volt elhozni és 6 napja cipelni -megkockáztatva, hogy a repülőtéren elveszik a maga 100 ml- literjével  a levendula illatú aerosolos fújókámat, amelyet kimondottan az ágybogárkák ellen hoztam magammal.