" Rengeteg érzelem mozgatja az ember szívét, amikor úgy dönt, hogy spirituális útra lép. A cél lehet nemes, mint amilyen a hit, a felebaráti szeretet vagy a jótékonykodás. De lehet egyszerű szeszély is, félelem a magánytól, kíváncsiság és a szerelem vágya. Mindez azonban nem is számít. Az igazi spirituális út erősebb, mint bármely ok, amely elindít minket rajta." Paulo Coelho

Los Arcos-Sansol-Viana-Logrono

Ma reggel gyorsan elhagytam Los Arcos-t és vele a kellemetlen szállás emlékét. Új napot kezdtem, ideje tovább lépni. Hozzám hasonlóan így tették ezt más zarándokok is. Előttem az úton egy szimpatikus koreai pár haladt-szívet melengető érzés volt, hogy időnként megfogták egymás kezét és úgy mentek az ÚT-on. Később Velük is gyakran keresztezték egymást az útjaim és az utolsó közös zarándokszálláson töltött éjszaka után Burgos-ban sikerült elbúcsúznunk egymástól, mielőtt mindannyian-utunkat megszakítva döntöttünk arról, hogy haza térünk.

A mai napra úti célként   Logrono-t tűztem ki, amely közel 30 km távolságot jelentett. Az eső esett, a szél fújt napközben, hol hideg, hol meleg volt, így gyakran öltöztem és vetkőztem, igazodva az időjárás körülményeihez.  Az úton járásban az a szép, hogy az ember értékrendje megváltozik. Más lesz a fontossági sorrend, kiszolgáltatottá válik az időjárásnak, mégis valahogy sokkal jobban a kezében van a sorsa irányítása.

 A Camino-n a jelzések mindenütt ott vannak-nagy városokban kicsit jobban kell figyelni, az emberek viszont szívesen adnak útbaigazítást-és ahogyan távolodunk St Jean Pied de Port-ból, egyre több cipővel, bakanccsal és egyéb- egykor fontosnak hitt az út során feleslegessé vált dologgal - találkozunk.

. Bármilyen fájdalmas, így van ez az emberi kapcsolatokkal is. Az ÚT során sok mindent új szempontból kezd el látni az ember-ezért is van az, hogy megváltozik az ember gondolkodásmódja. Megtörtént ez nálam is.  Vannak dolgok, amelyeken nem változtatok az életemben, sok minden azonban változni fog. Régi dolgok, amelyekhez foggal-körömmel ragaszkodik az ember-pedig az ideje már régen lejárt. És emberi kapcsolatok, amelyekbe folyton csak energiát fektettél, fájdalmat okoztak, eddig mégsem tudtad megszakítani őket...…..

 Utamat folytatva délután találtam egy fa átjárót, ahol kicsit megpihentem. Újra a civilizáció kellős közepén, közel Logrono-hoz. Egy német srác jót mosolygott rajtam-aranyos volt- később neki köszönhettem Logrono-ban az első donatívos szállást, amely az egyik legszuperebb élményemmé vált ezen a Camino-n.

 Én még nem jártam olyan szálláson, ahol csak adománnyal fizetünk a szállásért, mellé pedig vacsora és reggeli is jár, a közösségi élményről nem is szólva. A városba együtt érkeztünk meg, megtaláltuk a szállást, elfoglaltuk a puritán szobát , ahol a sok fiatal zarándokkal az előző szállásokhoz hasonlóan nagyon jól éreztem magam.

Tusolás után elindultam városnéző és élelem beszerző túrára, hiszen egy zarándoknak mindig előre kell gondolnia a következő napokra. Kicsit el is tévedtem, alig találtam vissza a szállásra-berezgett a léc-persze ahogy ez lenni szokott, a problémák 90%-a magától megoldódik, most is így történt.

Este 8-kor a szállás konyhájában az asztalt több mint 20 zarándok, az atya és segítője ülte körül. Jó eséllyel 2 ember ha azonos nemzetiségű volt . Remekül megfértünk egymással. Minden nemzetiségi és vallási hova tartozás nélkül. Egyedül voltam magyar és büszke arra, hogy magyar vagyok. Vacsora előtt mindenki bemutatkozott és elmondta honnan érkezett. Finom salátát, tésztát és desszertet vacsoráztunk, utána együtt elmosogattunk és megterítettünk a másnapi reggelihez. Vacsora után átmentünk együtt a templomba, ahol közös esti ima volt. És itt ért csak az igazi meglepetés. Mindenki a saját nyelvén kapta meg az esti imát és az anyanyelvünkön olvastuk fel.

Egyedülálló élmény volt. Amikor megláttam a magyar szót a papíron, alig akartam hinni a szememnek.  Egy hete úton voltam már Magyarországról, voltam Franciaországban két napig, utána Spanyolország. Beszéltem angolul, spanyolul, magyarul-azt ugye senki nem értette-és akkor egyszer csak távol a hazámtól-ott a magyar szó, sőt szavak. A többi zarándok meghallgatta magyar nyelven az esti imát-ahogyan én is meghallgattam más nyelveken és megkaptuk a zarándok útlevelünkbe a pecsétet. Természetesen az adomány dobozba beraktuk az adományt, bár úgy érzem, amit kaptunk az megfizethetetlen.

Ismét egy szép nappal és egyedülálló élményekkel gazdagodtam a Camino-n. Nem győzők elég hálásnak lenni azért, hogy ott lehettem, ahol vagyok.