" Ha autóval vagy helikopterrel jutunk fel egy hegycsúcsra, ahelyett, hogy a saját lábunkkal másznánk fel, annak nincs értéke, hiszen hiába állunk a szikla csúcsán, felületes lesz az élményünk, mert az oda vezető út fájdalommentes volt." Erling Kagge
St Jean Pied de Port-Arneguy-Valcarlos-Roncesvalles
Ma reggel felébredtem azzal a tudattal, hogy útnak indulok a Camino-n Hihetetlen érzés volt. Felkeltem, összepakoltam a cuccaimat és kivonultam a közös konyhába megreggelizni. A többi zarándok hozzám hasonlóan izgatottan és útra készen nézegette az útvonal térképet, reggelizett, beszélgetett egymással.
A reggelink hagyományos francia reggeli volt, az elmaradhatatlan bagettel pirítós és sima bagett formájában. Vaj, lekvár, kávé és tea. Reggeli után elköszönés egymástól és a szállásadótól- Buen Camino- Jó Utat! Elindulás után megkértem a boltost, ahol tegnap vettem a túrabotokat, hogy készítsen rólam St Jean Pied de Port hangulatos kis utcáján néhány induló képet és elindultam az úton. Természetesen a Pilgrim office irodában ajánlott kevésbé veszélyes utat választottam Valcarlos felé. Naná hogy csábított a kihívás a Napoleon út felé, okos döntésekre viszont szükség volt most is, ahogyan az őszi utam során is. Otthon is megígértem, hogy vigyázni fogok magamra, így maradt a "könnyebb " út.....
Az út első szakasza kövesúton vezetett, az időjárás kedvező volt, kicsit fújt a szél, az eső azonban nem esett. Az emelkedés fokozatos volt az úton, a kilátás csodálatos, szebb napot az indulásra március elején el se lehetett volna képzelni.Folyamatosan fényképeztem a telefonommal a tájat, mert nem bírtam betelni a látványával.
Az út és az időjárás hamarosan megváltozott. Az eső elkezdett esni, az út felfelé emelkedni. A Pireneusok megmászása a könnyebb úton se volt semmi. Az útikönyv szerint az első napi szakasz a túra legnehezebb szakasza. Az útvonal mentén gyakran keskeny hegyi ösvényeken haladtam, amely nem fokozta a biztonságérzetemet.
Több zarándokkal találkoztam a nap folyamán, mindannyian küzdöttünk a hegyi szakasz nehézségeivel, egymás jelenléte biztonsággal töltött el bennünket. A magas hegyi szakasz előtt csodálatos vízzuhataggal találkoztam. Félelmetes volt szembesülni azzal, micsoda erő van a víz folyásában, ember nem állítja meg a hegyről lefolyó iszonyatos erővel zuhogó víztömeget.
Hosszú, fárasztó és időnként meredek út után megérkeztem az Ibaneta 1055 m magasságába, amelyre St Jean Pied de Port-ból 200 m magasságból másztam fel. Az Ibaneta tetejére érkeznek meg a másik szakaszon haladó zarándokok is a Napoleon útról. A hegy tetején nagy örömömre találtam havat-akkor még nem tudtam, hogy másnap bőven lesz benne részem-és a hóveszélyre figyelmeztető táblából se volt hiány.
Az Ibanetáról ereszkedtem le Roncesvallesba, ahol az egyházi szálláson már ismerős arcokkal találkoztam. A zarándokok egy részével az előző éjjelt együtt töltöttem St Pied de Port-ban, néhány zarándokkal pedig a nap során haladtunk együtt az úton. Az ennivalóm nagy része elfogyott és nagyon eláztam a nap során. Az otthonról hozott teafűveket kiterítve szárítottam a ruháimmal együtt. Az asztaltársaságom koreai fiatalokból állt, akikkel jól elbeszélgettünk. A szállás tele volt, a kora márciusi időjárás ellenére sok zarándok kezdte meg az útját a mai napon a Camino-n. Fáradtan de elégedetten aludtam el. Minden nehézség ellenére Spanyolországban vagyok, Szent Jakab Útját járom és a Camino legnehezebb szakaszán túl vagyok. Buen Camino!
